Star Trek. Ez a két szó ma már klasszikussá lett a televíziózás - és nyugodtan hozzátehetjük, hogy a mozfilmek - történetében. Sok pszichológiai, szociológiai, társadalomtudományi tanulmány született, melyekben az ezt körüllengő rajongást és sikert kutatják. Itt és most azonban nem akarok ilyen mélyre ható részletekig elmenni, mindössze a tényeket mutatnám be. A Star Trek sikere 33 évre nyúlik vissza, és létét egy embernek köszönheti. Gene Rodenberry-nek. Ő egy olyan sorozatot képzelt el a '60-as évek elején, melyben kaland, tudomány és romantika együtt van jelen. Történeteit azonban nem a jelenbe, hanem a távoli jövőbe helyezte egy olyan világba, ahol az emberiség túltette magát a mai problémákon, annak a felismerésnek a hatására, hogy nincs egyedül az univerzumban. Roddenberry úgy képzelte el jövőnket, hogy a 2200-as évekre a Föld alapító tagja a Bolygók Egyesült Föderációjának, mely a mai Egyesült Nemzeteknek felel meg. Ennek a szervezetnek a rendfenntartó és katonai ereje a Csillagflotta, ami azon kívül, hogy katonai erő, az űr kutatásával is foglalkozik. A Star Trekből először egy pilot készült 1964-ben The Cage -- A kísérlet címmel, azonban az NBC akkori vezetői szerint a Star Trek túlságosan igényes és elgondolkoztató volt. A sors iróniája, hogy a Cage mára már unikum a trekkerek között. A Cage aztán nem is került elő egészen 1988-ig, mikor maga Patrick Stewart (Jean-Luc Picard kapitány) mutatta be egy kétórás műsor keretein belül.

1987-ben, Star Trek: The Next Generation -- Az Új Nemzedék néven aztán új sorozat debütált az amerikai televízióban. Ez a sorozat 80 évvel az Eredeti Sorozat utánra datálódik és egy jobban kidolgozott univerzumot tár elénk. A hajó, melyen a történetek játszódnak megtartotta az Enterprise nevet , de ez már egy teljesen új csillaghajó, egy még különlegesebb legénységgel, mint az Eredeti Sorozaté. A Föderáció itt is, mint az első sorozatban, a civilizált világok védője és a tudományos haladás jelképe. Ennek jegyében a legénység is elég összetett. Lényeges különbség, hogy itt amerikai helyett francia származású ember a kapitány, egy bizonyos Jean-Luc Picard, akit a kiváló angol származású Shakespeare-színész, Patrick Stewart alakít. Picard, Kirkkel ellentétben a diplomáciát tartja elsődleges fegyverének. Aztán persze ott vannak az idegen fajok képviselői, akik szép számmal vannak jelen a hajón. Például a klingon biztonsági tiszt, Worf - hivatkozásként a Szovjetunióval történt enyhülésre - és a telepatikus betazoid fajhoz tartozó tanácsadónő, a szép Deanna Troi, akinek a posztja még fel sem merült az Eredeti Sorozatban. Természetesen a legénység java földi, de továbbra is minden kontinensről jelen van valaki. Az elsőtiszt William T. Riker amerikai, - aki fellépését és jellemét tekintve az Eredeti Sorozat Kirk-jének hasonmása is lehetne - a főgépész, Geordi LaForge afrikai, aki vak és nevét egy rajongóról, bizonyos George LaForge-ról kapta, valamint a másodtiszt, Data egy android, aki talán a sorozat legérdekesebb figurája, és akit Roddenberry közeli barátja, Isaac Asimov tiszteletére írt bele a sorozatba. A nők szerepe is megnőtt ebben a sorozatban. Például a már említett tanácsadónő, vagy a főorvos, Dr. Beverly Crusher, vagy említhetnénk az ukrán származású biztonsági főnököt, Natasha Yart, aki sajnos az első évaddal elhagyta a sorozatot, hogy posztját a klingon Worfnak adja át. A nők általánosan is nagyobb szerepet kaptak itt, mint az Eredeti Sorozatban, valamint az ellenfelek határvonala is átalakult. A klingonok már nem a Föderáció ellenfelei - megint a szovjet kapcsolat - viszont ott vannak a romulánok, a kardassziaiak és a félelmetes Borg. A sorozat 7 évig volt a tévé képernyőjén, aztán átköltöztek a mozivászonra, de addigra már megkapta az Emmy és a Nebula díjakat. A legénység kalandjait eddig két mozifilmen láthattuk; az egyik a Star Trek: Generations -- Nemzedékek, és a másik a Star Trek: First Contact -- Kapcsolatfelvétel, és egy éve már megérkezett Magyarországra a Star Trek: Insurrection -- Űrlázadás is, a kilencedik Trek mozi. 1988-ban a Universal Studios megnyitotta a Star Trek: Exhibit élő kiállítást, ahol a látogatók személyesen élhetik át azt, amit hőseink is.

1991. szeptembere. A Star Trek 25. Születésnapját ünnepli. Óriási műsort rendeznek, melyre még Hollywoodban is ritkán van példa. Néhány hónappal később meghal Gene Roddenberry, a Star Trek atyja, helyére Rick Berman kerül. Ugyanebben az évben mutatják be a Star Trek: The Undiscovered Country -- A meg nem ismert tartományt, mely addig a legsikeresebb film lesz.

Az Új Nemzedéket egy új sorozat követte a Star Trek: Deep Space Nine -- Kilences Űrállomás. A Kilences Űrállomás - mint a nevében is benne van - nem egy csillaghajón, hanem egy volt kardassziai űrállomáson játszódik. Miután a kardassziaiak kivonultak egy Bajor (ejtsd: bédzsör) nevű, 50 évig megszállás alatt tartott bolygóról, Bajor a Föderációtól kért békefenntartói segítséget. Ismerős helyzet nem? Az állomás tisztjei nem éppen a Csillagflotta elitje, mint az Enterprise-é, hiszen az Enterprise mégiscsak a Csillagflotta zászlóshajója. A Kilences Űrállomás legénysége emberközelibb, árnyaltabb, esendőbb tagokból áll. Az állomás parancsnoka, Benjamin L. Sisko fekete amerikai, ami az első ilyen eset még a Star Trekben is. Az idegen fajok itt is szép számmal megtalálhatóak. Például a tudományos tiszt, a szép Jadzia Dax egy ún. szimbiótát hordoz magában, a bártulajdonos, Quark (nem összekeverendő a kvantummechanikás quarkkal) egy profitéhes faj, a ferengik képviselője, az állomás elsőtisztje Kira Nerys, egy volt bajori terrorista, az állomás biztonsági főnöke Odo, egy alakváltó, az állomás főorvosa, szebbik nem lelkes híve, Dr. Julian Bashir és a főgépész az ír származású Miles O'Brien, aki sokáig az Enterprise-D transzporterfőnöke volt. Az álló helyszín miatt a Kilences Űrállomás sorozatban már ki tudott alakulni egy folyamatos kerettörténet. Az évadokon át meglátjuk, hogy hogyan mérgesedik el a helyzet - ismét - a Föderáció és a Kardassziai Unió között, és hogy a galaxis átellenes feléből Odo faja - egy magát Dominionnak nevező nagyhatalom - milyen fenyegetést kezd jelenteni az állomásra és rajta keresztül a Föderációra is. A Dominionnal folytatott háború a sorozat végével fejeződött be, melynek kimenetele a Föderáció és az Alfa Kvadráns többi fajának számára pozitív kimenetelű lett.

 

Az Új Nemzedéket egy új sorozat követte a Star Trek: Deep Space Nine -- Kilences Űrállomás. A Kilences Űrállomás - mint a nevében is benne van - nem egy csillaghajón, hanem egy volt kardassziai űrállomáson játszódik. Miután a kardassziaiak kivonultak egy Bajor (ejtsd: bédzsör) nevű, 50 évig megszállás alatt tartott bolygóról, Bajor a Föderációtól kért békefenntartói segítséget. Ismerős helyzet nem? Az állomás tisztjei nem éppen a Csillagflotta elitje, mint az Enterprise-é, hiszen az Enterprise mégiscsak a Csillagflotta zászlóshajója. A Kilences Űrállomás legénysége emberközelibb, árnyaltabb, esendőbb tagokból áll. Az állomás parancsnoka, Benjamin L. Sisko fekete amerikai, ami az első ilyen eset még a Star Trekben is. Az idegen fajok itt is szép számmal megtalálhatóak. Például a tudományos tiszt, a szép Jadzia Dax egy ún. szimbiótát hordoz magában, a bártulajdonos, Quark (nem összekeverendő a kvantummechanikás quarkkal) egy profitéhes faj, a ferengik képviselője, az állomás elsőtisztje Kira Nerys, egy volt bajori terrorista, az állomás biztonsági főnöke Odo, egy alakváltó, az állomás főorvosa, szebbik nem lelkes híve, Dr. Julian Bashir és a főgépész az ír származású Miles O'Brien, aki sokáig az Enterprise-D transzporterfőnöke volt. Az álló helyszín miatt a Kilences Űrállomás sorozatban már ki tudott alakulni egy folyamatos kerettörténet. Az évadokon át meglátjuk, hogy hogyan mérgesedik el a helyzet - ismét - a Föderáció és a Kardassziai Unió között, és hogy a galaxis átellenes feléből Odo faja - egy magát Dominionnak nevező nagyhatalom - milyen fenyegetést kezd jelenteni az állomásra és rajta keresztül a Föderációra is. A Dominionnal folytatott háború a sorozat végével fejeződött be, melynek kimenetele a Föderáció és az Alfa Kvadráns többi fajának számára pozitív kimenetelű lett.

 

Ezek után joggal felmerülhet a kérdés, hogy mi teszi a Star Treket rajongók és nem rajongók számára is érdekessé? A válasz egyszerűbb, mint azt bárki gondolná. A pozitív jövő látomása. Hogy élhetünk jobban, békésebben, egymást jobban tolerálva is, mint ma. A Star Trek attól lett és lesz Star Trek, mert etnikai, vallási, faji hovatartozástól függetlenül ugyanazt az intellektuális élményt nyújtja mindenkinek. A tévéhez szögezi a nézőt, aki egy-egy epizód megtekintése után még akár órákig is az adott rész hatása alatt áll, és elgondolkodik az abban látottakon. Ez az egyik ok. A másik az, hogy a Star Trek megpróbálja mai problémáinkat kivetíteni a jövőbe. A Borg fenyegetés például válasz az ember azon félelmére, hogy mai társadalmunk menthetetlenül kezd elgépiesedni, így talán egyszer ők kerülnek fölénybe és uralkodni fognak rajtunk. A Kilences Űrállomás háborúja a Dominionnal pedig az uniformizálódástól való félelmünket vetíti ki. A Star Trekben soha nincs igazán jó és igazán rossz oldal. Logikusan átgondolt és megalapozott érdekek ütköznek egymással, sokszor a mai Föld politikai helyzetét jelenítve meg. Ezt jelenti a Star Trek, és mindaddig ezt fogja jelenteni, míg akár egy ember is lesz a Földön, aki reményekkel telve tekint a jövőbe, hiszen a Star Trek rólunk, nekünk szól.