Eleinte úgy néztek ki, mintha az Othellóból csöppentek volna közénk. 5 kiló festék és az összehúzott szemöldök kellőképpen marcona külsőt kölcsönzött nekik, s minden pillanatban vártuk a kérdést: "Imádkoztál ma már, Desdemona?" Ám az amerikaiakat nem lehetett becsapni. Ők jobban tudták. Shakespeare, ugyan már! A klingonok természetesen a Szovjetuniót parodizálták, még ha nem is viseltek pufajkát és prémes csizmát (azt a kazonok hozták magukkal néhány évvel később). Aztán amikor bekövetkezett a glasznoszty és a peresztrojka korszaka, Roddenberrynek is váltania kellett. Ekkor született meg Worf, a peresztrojka- klingon.

Eleinte persze inkább volt háttér-dekoráció, mint akármi más, amolyan "látjátok, hogy mennyire követjük a világ változásait" féle kikacsintás. Hogy is remélhette volna, hogy az írók nagyobb szerepet írnak neki, amikor még a főszereplőkkel sem igen tudtak mit kezdeni? Az első szezonban volt minden, ült az ops-nál, és a connál, hátul a számítógépeknél, és elöl a kapitányi székben, de leginkább a taktikai konzolnál találhattuk. Ami nem volt csoda. Hatalmas erejével, marcona külsejével, és népének történelmével a háta mögött az isten is a biztonsági posztra szánta. Apró szépséghiba, hogy ez a poszt már be volt töltve. Két dudás nehezen fér meg egy csárdában, így a szereplőknek és készítőknek hamarosan dönteniük kellett. A döntés eredménye mindenki által ismert: Tasha Yar áldozatul esett a gonosz olajszörnynek (nem Jockey Ewingnak!), és így a biztonsági főnök posztja megüresedve várta az utódot. Aki persze ki is lehetett volna más, mint Worf. Egyértelmű.

Worf élettörténete persze nem az Enterprise űrhajón kezdődött. Nagyapja, aki szintén a Worf nevet viselte, fontos szerepet játszott a khitomeri békeszerződés tető alá hozásában, és ő volt az, aki a bíróság előtt megvédte Kirk kapitányt, és dr. McCoyt, amikor a Nagytanács ártatlanul megvádolta őket Gorkon kancellár meggyilkolásával. Khitomer később ismét fontos szerepet játszott a fiatal Worf életében: a 2340-es években az egész családja áldozatul esett romulán támadásnak, amely lerombolta az egész khitomeri támaszpontot, s a borzalmas mészárlásnak mindössze két túlélője volt, a kis Worf, és a dajkája. A kis klingon árvát a klingonok segítségére siető USS Intrepid egyik tisztje, Szergej Rozhenko vette magához, és feleségével saját gyerekükként nevelték. Ám nem feledkeztek meg arról sem, hogy nevelt fiukat megismertessék a klingon hagyományokkal, így lett aztán Worf klingonabb a klingonoknál. Felnőve mégsem népének hagyományait követte, hanem nevelőapja nyomdokaiba lépett, amikor jelentkezett a Csillagflotta Akadémiára. A végzés után rögtön az Enterprise-ra került, ahol ő lett - Wesley Crushert leszámítva - a legfiatalabb tiszt a hídon.

A hét év alatt tömérdek izgalmas dolog történt vele. Találkozott egy régi szerelmével, K'Ehleyrral, és ebből a találkozásból született a fia, Alexander Rozhenko. K'Ehleyrt aztán Worf egyik nagy ellensége megöli, mire Worf megöli a gyilkost. A klingon társadalom kiveti magából, mert apját vádolják azzal, hogy elárulta Khitomert a romulánoknak. Worf kideríti az igazi tettest, de időbe telik, míg meg tudja győzni a nagytanácsot, hogy adják vissza becsületét. Megtudja, hogy van egy öccse, akit sosem ismert. Lemond csillagflotta-rangjáról, hogy harcoljon a klingon polgárháborúban, majd annak befejezése után visszatér az Enterprise-ra. Hírét veszi, hogy nem mindenki halt meg annak idején Khitomernél, és a hírnek utánajárva felfedez egy klingon-romulán kolóniát, ahol - ó, mily borzalom! - klingonok és romulánok békésen élnek egymás mellett. Találkozik a klingonok legendás félistenével, Kahless-szel, akiről, kiderül, hogy csak egy klón, de ez kit zavar. Egy baleset miatt neki kell világra segítenie Keiko O'Brien kisbabáját, Mollyt. Néhány negatív dolog is történik vele: Egy baleset miatt - fejére esik egy hordó - megbénul, megműtik, meghal, majd feltámad. Egy vírus hatására visszaváltozik sárkánygyíkká, és halálra rémíti az Enterprise legénységét. Beleszeret Deanna Troiba.

2371. Az Enterprise lezuhan a Veridian szektorban. Worf (Lt. Commander Worf immár) valószínűleg nagyon beveri a fejét, mert DS9-ra érkezése óta állandóan az amnézia gyötri. Néhány példa erre: Teljesen megfeledkezik Troijal való kapcsolatáról. Ez még rendben is van, de teljesen megfeledkezik a fiáról, Alexanderről is. Többször elfeledkezik arról, hogy milyen posztra vették fel a Deep Space Nine-ra, az a kényszerképzete van, hogy ő az állomás biztonsági tisztje, és nem hagyja Odót dolgozni. Elfeledkezik arról, hogy hogyan kell a beosztottakkal bánni, pedig ezzel az eggyel sosem volt problémája az Enterprise fedélzetén. Elfeledkezik arról az aprócska dologról, hogy minden kiklókoló hajót ellenőriznie kell, mielőtt rálő. Klingon ösztöneit is elveszíti, pedig az elmúlt 8 évben - vagy mondjunk 28-at? - egészen jól működtek.

Végül néhány aranyköpés Worf immár 10 éves működéséből:

- "Nem emlékszem, hogy amnéziám lett volna!" (Intelligencia magasfokon a Lonely Among Us c. epizódban)

- "A hímek nem morognak, a nőstények morognak, és bútorokat hajigálnak a hímre, amíg az klingon költeményeket szaval." (Udvarlási jótanácsok Wesleynek a The Dauphin c. epizódban)

- "Sir, tiltakoznom kell, én nem vagyok egy vidám fickó!" (Talpig vidám fickónak öltözve a sherwoodi erdő közepén. Q-Pid.)

- "Szilvalé, harcosoknak való ital!" (A megtalált életcél a Yesterday's Enterprise című epizódban)

- "Szép kalap" (Egy klingon harcos mindig kifogástalanul udvarias. Első találkozás Major Kira Nerysszel a Way of the Warrior c. epizódban)

- "Grrrrrr!" (Szintén a felsőbbrendű intelligencia megnyilatkozása több epizódban is)

- "Ez egy jó nap a halálra!" (Na melyik részből?)