Data Gene Roddenberrynek, a Star Trek megálmodójának és létrehozójának részéről elsősorban tiszteletadás volt a közeli barát, Isaac Asimov felé, akinek - többek között - a pozitronagy elképzelése köszön vissza az androidban. Roddenberry azonban nem mechanikus csodát szeretett volna Datával láttatni, hanem egy emberré válni akaró, magát folyton tökéletesítő Pinokkiót.

Data humanoid kinézetű android, teljes személyiségi jogokkal bíró, érző életforma, amely visszavonhatatlanul rendelkezik önmaga felett. Ennek a jognak az elnyerése kulcsszerepű volt mind a saját életében, mind pedig a Csillagflotta mesterséges intelligenciához való hozzáállásában. Egyedülálló a világegyetemben, egyszeri és megismételhetetlen, ennél fogva minden élő lénnyel egyenrangú. Tudomásunk szerint Data parancsnokhelyettes az egyetlen ilyen mesterséges létforma, aki a Flotta kötelékében szolgál. A TNG -- "Measure of a Man" című epizódjában merült fel a kérdés: gép Data? Igen. A Flotta tulajdona? Nem.

2336 körül építette-teremtette a visszavonultan élő tudós, Dr. Noonien Soong és felesége Juliana Soong az Omicron Theta kolónián. Data az ötödik próbálkozás volt a pozitronikus androidok sorában. Soong az első három alkalommal kudarcot vallott, a negyedik volt az első olyan, amelyik már működött, ez nem volt más, mint Lore. Ám Lore-t annak a kolónialakókkal szembeni ijesztő, kegyetlen hajlamokra utaló viselkedése miatt a tudós deaktiválta, s ezután támadt az a heurisztikus ötlete, hogy érzelmek nélküli androiddal próbálkozzon. Valószínűleg ez volt a titok, amin a siker alapult, mert így elkerülhetővé váltak a Lore mutatta diszfunkciók. Juliana nőnek szerette volna Datát, de Noonien inkább a maga képére formálta, mintegy sosem öregedő momentumot állítva önmagának. Noha az android felnőtt testben ébredt (ön)tudatra, kezdetben gyermekként viselkedett; s bár képes volt az alapvető szociális tevékenységek elsajátítására, ez meglehetősen nehezen ment neki (jobban meggondolva kb. jó, ha fele olyan gyorsan fejlődik e területen, mint egy gyerek). Ugyanakkor programozása tartalmaz egy olyan alprogramot, amelynek révén fejlődésre képes. Ez magába foglalja a Juliana javasolta és beépítésre került kreatív kompetenciát is. "Anyja" ugyanis úgy vélte, hogy érzelmek híján az androidnak más utat kell találnia az önkifejezésre. Szülei, aktiválása után röviddel, sikertelennek tartották ezt a kísérletet is, így deaktiválták. A kolónia összes tagjának naplóját azért táplálták Datába, hogy az segítse őt az emberi közösségbe való beilleszkedésben. Újbóli aktivációját megelőzően, a később Lore-ral kapcsolatba kerülő kristályentitás elpusztította a kolóniát, melynek tagjai fejvesztve menekültek, így Data a bolygón maradt. Valójában szándékosan hagyták ott Soongék, mert féltek, hogy Lore-féle defektusokat fog felmutatni. Két év múlva (2338) a U.S.S. Tripoli vette fel és reaktiválta az addig kitűnő állapotban megőrződött androidot, aki csatlakozott a Csillagflottához. Az Enterprise-D-re mint operációs tiszt került, valójában azonban igazi férfi a gáton: kitűnő örömapa, báros, színész, barát, művész; egyszóval hajómindenes.

A pozitronagy egy Asimov-gondolat. A humanoid test csaknem tökéletes illúziót kelt, hűen mimikálja az emberit. Belülről azonban egészen más: kb. 24,6 kg tripolimer, 11,8 kg molibdén-kobalt ötvözet, valamint 1,3 kg bioplasztik burkolat képezi. A finomságra vágyóknak: erőteljes ütésre koponyája fémesen kongó hanggal válaszol, mivel kortenid és duránium adja velejét.

Soong igazán emberinek akarta látni és láttatni, de néma csodálatot műve leginkább Dr. Bashir-ben (Deep Space Nine főorvosa) váltott ki, aki értékelni tudta a tudós részletekre kiterjedő, a tökélyig fejlesztett munkáját. Például Data teljes, működő lélegző szervrendszerrel bír (de ez igazából hőmérséklet-szabályozásra szolgál, hiszen androidunk vákuumban is tökéletesen elvan; analóg példa: Lore két évig tartózkodott az űrben, miután a TNG: "Datalore" című epizódjában oda rosszalkodta ki magát). Ezenkívül pulzusa tapintható, vérkeringése különböző biokémiai és mikrohidraulikai folyamatok kontrollálására szolgál. Haja nem feltűnően, de tartósan nő. Ételt nem igényel, azonban pszeudo-organikus részei néha rábírják egy-egy edzőtermi shake elfogyasztására.

Data elsősorban mégiscsak mechanikus, kibernetikus és pozitronikus összetevőkben gazdag, semmint biológiaiakban. Utóbbi inkább móka forrása: a Psi 2000 vírus biorészeire hatva csak kis idővel döntötte le őt a lábáról, mint a szintén igen beteg Tasha Yar (lásd TNG: The Naked Now).

Datánk alapprogramozása kizárja, hogy élőlényekben kárt tegyen, azonban azt sem hittük megtörténhetőnek, hogy valakit megpróbál megölni más védelmének érdekében, mégis megesett (lásd TNG: The Most Toys).

Izgalmas élete az Enterprise-on kezdődött és kulminált, ahol elsősorban a hajó számos részlegének összehangolását bízták rá. Másodsorban ő lett az "utolsó pillanatok embere", akinek emberfeletti képességei számos esetben mentették meg a legénység életét. Rendszerint sérülések, komoly veszélyek vagy különös betegségek révén értett meg egy-egy alapvető emberi viselkedésformát: pl. a calamarianoktól megvédett Q ajándékozta meg a nevetés egyszeri örömével, ugyanakkor Data tropára ment a fent nevezett gázformájú kis lények bosszúhadjárata során; Yarral való és szintén rövid idejű intim kapcsolata egy vírusnak volt köszönhető; s erre nagyon rímel még Data "utolsó" megkísértése a Borg Királynő által, miközben a háttérben a hajó csendes csinnadrattával a végromlás felé haladt.

Data volt vőfély/örömapa Keiko Ishikawa és Miles O'Brien esküvőjén, amire külön táncórát vett Dr. Crushertől. Gyors és fájdalomtól sem mentes volt tanulása.

Első csillaghajó-parancsnoklása pedig bravúros, ám diszkrimináció kísérte volt a U.S.S. Sutherland fedélzetén.

2368-ban tudta meg, hogy 500 éve a szó szoros értelmében elvesztette a fejét (lásd TNG: Time's Arrow), így vissza-időutazott San Franciscóba, ahol gyanús idegenek koleraosztó pálcájukkal ölték fű alatt az emberiséget. Kétségkívül minden küldetést és kényes kérdést megoldott.

Data (nem)létező hetedik érzékével rögvest a humort vette az emberiség vizsgálatának első céljául, amelynek nem megértője, sokkal inkább ártatlan elszenvedője, legmókásabb alanya lett. A Generations-ben végre megértett néhány viccet, s efeletti öröme túl is terhelte pozitronikus reléit. Mivel még újak neki az érzelmek, mindent elemi erővel érez és reagál le: félelme és öröme is sokszorosa az emberének. Ez azonban nem fog sokáig így maradni, hiszen képes lekapcsolni érzelemchipjét, s mivel pl. az idegeskedés a hatékonyság rovására megy, igazából nem is akar majd soha egy jó belevalót idegeskedni. Hacsak nem szabadságon...

Önkifejezése egyik meggátolója macskája, Spot, aki annyi energiáját leköti, hogy így kevesebb ideje marad az emberiség titkainak kutatására. A kettős központi problémája a macskakaja ideális kombinációjának beállítása.

"Romantikus" kapcsolatok terén elsősorban Jenna D'Sora biztonsági tisztet kell megemlíteni, aki álmai férfiját látta Datában ("meghallgat"), s erősen vonzódott hozzá, de Data képtelen volt érzelmeket létrehozni a semmiből - legalábbis nem a Jenna által elvártakat. Data első igazi szerelme (Spot után) valljuk be: a Borg Királynő volt, aki pontosan 0,68 mp-re kerítette androidunk érzelmeit teljesen a markába.

Az álmok váltak Data egyik fő önkifejezési eszközévé: egy véletlen baleset révén (plazmasokk) Datában egy későbbre tartogatott Soong-alprogram aktiválódott. Tehát van tudatalattija, amely ki tudja, mit rejteget. Első álmában Soong kovácsként jelent meg, aki őt, azaz a teremtményét madárként bocsátotta útjára. Később egy ízben rémálmok tarkították Data formatervezett éjszakáit: interfázikus organizmusok reprezentálódtak általuk, amelyek egyidejűleg bitorolták a hajó és Data bizonyos (test-)részeit.

A művészeteket illetően Data könyörtelen magával és másokkal szemben is. Picard festményét végső összetevőire analizálja, saját képeit azonnal deszimbolizálja, pedig amúgy dúsgazdag hamisítóként élhetne egy távoli holdon. Állítólag technikailag bárkinek a stílusában képes festeni, képeiből csak az a bizonyos többlet hiányzik, amitől minden artefaktum az, ami. Zenei képességeit illetően ugyanez a helyzet, irdatlanul tökéletesen játszik gitáron, hegedűn. Datában már számos lény, entitás is helyet kapott időlegesen, s mivel elnyomták az ismert énjét, joggal feltételezhető, hogy Datának van egyénisége. A legemlékezetesebb eset "Masaka" néven futott, amikor egy egész civilizáció kerítette őt birtokába. A hajó a D'Arsay archívummal találkozott, amely saját mitológiáját játszatta el a kis híján bábbá vált legénységgel. Picard kapitány kénytelen volt Korganóként elaltatni Masaka-Datát, aki eredetileg ennek a kultúrának istennője volt a Nap/Halál szimbólumaként.

Data is apai/isteni babérokra tört, amikor létrehozta lányát, Lalt. Azzal kísérletezett, hogy saját idegi kapcsolatait megduplázza egy másik pozitronagyban (submicron matrix transfer technology). Lal életének rövid két hete alatt tulajdonképpen túlszárnyalta apját a fejlődés területén, de az érzelmek végül a vesztét okozták.

Lore egy igazi Mr. Hyde. Saját ikertestvére keltette életre, de már az első szava hazugság volt: magát Data tökéletesített verziójaként mutatta be. Fizikálisan azonosak, de homlokegyenest más személyiséggel bírnak. Sehol nincs leírva a kíméletlen igazság, de saját apja, Soong halálát Lore okozta hirtelen felindulásában, vagy legalábbis meggyorsította. Data végül visszaszerezte a Soong által speciálisan neki konstruált érzelemchipet, amelyet Lore elorozott tőle, majd arra használt, hogy Datát negatív érzelmekkel bombázza, amelyek így blokkolták a "minden élő védelme" alapprogramját. Érzelmei rabjaként beállt az öntudtara ébredt borgokhoz, akiket bátyja ördögi kísérletekre használt (lásd a borgok megfosztása maradék organikus részeiktől - éljen a kiberezés!). Végül Data ikertestvérét csak lekapcsolta, ami jól jelzi, hogy Lore-t még látni fogjuk.